Ezzel az útravalóval búcsúzom:

"Ha tanulni akarsz valamit, akkor egy dolgot tanulj meg: bízni – semmi másra nincs szükséged. Ha boldogtalan vagy, semmi más nem segíthet – tanulj meg bízni. Ha nem érzed semmi értelmét az életnek, és mindenről úgy gondolod magad körül, hogy semmitmondó, semmi sem fog segíteni – tanulj meg bízni. A bizalom értelmet ad, mert a bizalom képessé tesz arra, hogy engedd a mindenséget leereszkedni rád."

Osho Tantra: A végső megértés

Most búcsúzom a régi életemtől, ami fantasztikus volt, különösen az elmúlt 4 év, de még sok szenvedéssel is járt. Új élet vár rám, nagyon izgalmas élet. Megéri keresni, soha ne add fel, addig menj, amíg nem érzed azt, hogy eljutottál a teljes megelégedettség állapotába, addig keress, amíg azt érzed, hogy hiányzik valami. Keress, kutass és Rád fog találni. Jó utazást! Új blogom lesz: www.arielsziv.blog.hu. Oda fogom írni új tapasztalataimat. Szeretettel ölellek!

Köszönet: magamnak, barátaimnak, Barkó Juditnak (www.barkojudit.hu), Osho-nak, A. de Mellónak, Coelho-nak, Müller Péternek, Popper Péternek és mindenkinek, aki körülöttem volt, mert mindannyian "én is voltam"!

Egy újabb idézetet szeretnék megosztani Veletek. Az elme hatalmáról szól és ezen keresztül önmagunk mérhetetlen becsapásáról. Erről már olvastam Müller Pétertől, hogyha csupán csak olvasunk, tanulunk sok-sok minden okosságot és nem éljük át, sokkal rosszabbul járunk, mintha nem olvasnánk, mert azt hisszük, hogy mindent tudunk már és hátradölünk és becsapjuk magunkat.

Én is így jártam már nagyon sokszor és járok is, lassan-lassan lépegetek, legalább is törekszem rá. Hiába annyi könyv, hiába annyi tanulás, addig amíg saját bőrömön meg nem tapasztaltam, át nem éltem, ki nem próbáltam, semmit sem ér a tudásom. Figyelni kell. Magunkat. Mindig. Hogy minél többször észrevegyük hazugságainkat, berögzöttségünket, szokásainkat, az elménk győzedelmeskedéseit és nem utolsó sorban az egó szinte állandó jelenlétét. Hogy ne csapjuk be magunkat! Éld át, tedd, ne agyalj, ne logikázz, ne találj ki verziókat és megoldásokat, messze lehet a valóságtól. Valami ilyesmi. De nézzük ezt a témát Osho tollából.

"Egy olyan emberrel kommunikálni, aki túl sokat tud, szinte lehetetlen - hisz tudása mögött nincs megismerés. Összegyűjt rengeteg fogalmat, elméletet, dogmát és szentírást. De ezek ahelyett, hogy virágba borítanák, inkább nehezítik a tudatosságát. Vele nem történt meg, mindet csak kölcsönzi valakitől, és minden, ami kölcsönzött, az szemét és rothadás - dobd el, amilyen gyorsan csak tudod.

Csak az igaz, ami megtörténik veled. Csakis ami benned virágzik ki, az igaz. Csak ami benned növekszik, az lehet igaz és élő. Mindig emlékezz erre: kerüld a kölcsönvett tudást!

A kölcsönvett tudás az agy eszközévé válik, hogy elrejtse a tudatlanságot - de sohasem rombolja le a tudatlanságot. És minél több tudással veszed magad körül, mélyen legbelül, a lényed gyökerénél annál nagyobb a tudatlanság és a sötétség. Egy "nagy tudású" ember pedig, a rengeteg kölcsönvett tudásával szinte teljesen bezárja magát a tudásba, nem juthatsz hozzá. Nagyon nehéz megtalálni a szívét, ő maga is elvesztett vele minden kapcsolatot.

Emlékezz erre, mert nagyon könnyű a tudás rabjává válni - a tudás szenvedély, egy drog. És az LSD nem is olyan veszélyes, a marihuána sem olyan veszélyes, mint a tudás. Bizonyos szempontból hasonlítanak, hiszen a marihuána megsejtet valamit, ami nincs ott, megjeleníti valaminek a teljesen szubjektív álomképét - hallucinációt okoz. A tudás ugyan ilyen; a bölcsesség hallucinációját okozza benned. Elkezded azt érezni, hogy megismertél valamit, hiszen fel tudod mondani a Védákat, ismered, mert tudsz érvelni, ismered, mert nagyon logikus és éles az eszed. De ne légy bolond! A logika még senkit sem vezetett el az igazsághoz. A racionáis elme csak egy játék. Mindenfajta érvelés csak a serdülőkoré.

Az élet minden érv nélkül létezik, az igazságnak pedig nincs szüksége a bizonyítékra - csak a szívedre van szüksége; nem az érveidre, hanem a szeretetedre, a bizalmadra, arra, hogy készen légy a befogadására."

Osho: Tantra, a végső megismerés

Az Igaz Szeretet titkai

1. Helyezzük előtérbe a szeretettel teli gondolatokat!

2. Tanuljuk meg tisztelni magunkat és másokat!

3. Figyelmünket ne arra fordítsuk, hogy mit kaphatunk, hanem arra, hogy mit adhatunk!

4. Ahhoz, hogy megtaláljuk szerelmünket, először barátot kell találnunk!

5. Öleljük át az embereket! Tárjuk ki karunkat és ezzel kitárjuk szívünket!

6. Szabaduljunk meg félelmeinktől, előítéleteinktől!

7. Fejezzük ki érzelmeinket!

8. Legyünk elkötelezettek - legyen a szeretet mindennél fontosabb!

9. Éljünk szenvedélyesen!

10. Bízzunk másokban, bízzunk meg magunkban és az életben!!!

Őszintén szólva, már nehéz, hogy írjak még ebben a formában, de megígértem. Az utolsó fontos dolog, a szabadnak hagyni elv fontossága.

Szabadnak hagyni elv ereje

Nem lehet rákényszeríteni valakit, hogy szeressen bennünket. Szabadjára kell engednünk azokat az embereket, akiket szeretünk. Ha szeretünk valakit, akkor meg kell engedni neki, hogy szabad legyen. Engedni, hogy szabadon hozzon döntéseket, szabadon éljen, ahogy ő akar, és nem úgy, ahogy mi akarjuk.

Nem mindig könnyű elengedni azt, akit szeretünk, de más út nincs. Ha nem teszed meg ezt, akkor elkeseredetté, haragossá és lehangolttá válsz. De nem csak arról beszélek, hogy el kell engedni valakit, amikor egy kapcsolat véget ér. Szabadon kell engedni, szabadnak kell hagyni társunkat akkor is, amikor benne vagyunk egy kapcsolatban.

Mindannyiunknak szüksége van mozgástérre. Az embereknek szabadnak kell érezniük magukat egy kapcsolaton belül, másként csapdában érzik magukat, Ha tényleg szeretsz valakit, akkor tisztelni kell az elképzeléseit és igényeit. Ha foggal-körömmel ragaszkodunk valakihez, akkor lélektanilag megfojthatjuk a másikat. Ezt általában féltékenységből, önbizalomhiányból, vagy félelemből tesszük és nem szeretetből.

Ha szeretsz valakit, engedd szabadon. Még az igazi szeretetteljes kapcsolatban is szükségük van az embereknek mozgástérre. Ha meg akarsz tanulni szeretni, akkor először meg kell tanulni megbocsátani és megszabadulni a múltbéli sérelmektől és fájdalmaktól. A szeretet azt jelenti - megszabadulni a félelmektől, előítéletektől, egótól és fenntartásoktól. "Ma megszabadulok minden félelmemtől, a múltnak nincs hatalma felettem - ma van az új élet kezdete. 

Ahogy ígértem, szeretném ezt a sorozatot befejezni, sőt még ebben az évben, ha sikerül, ezért ez a sűrű jelentkezés, mert az új évben egészen máshogy szeretnék írni, sőt már az első cikk meg is van. De még ne szaladjunk annyira előre nézzük, mi van még hátra. Most írok Nektek a szenvedélyről, majd a szabadság fontosságáról és végül összefoglalom a sorozatot. Fontos dologra vezetett rá egyrészt Osho, másrészt a saját tapasztalásom, ami miatt teljesen másként írok majd, és talán egy új blogot is indítok, de ahogy oly gyorsan változik körülöttünk minden, benne én is, ki tudja mit hoz a holnap, nem ígérek semmit. 

A szenvedély ereje

A szenvedély több, mint a szex. A szenvedély az erős érdeklődés és lelkesedés. Ha szenvedélyesen szeretsz valakit, sőt akkor is, ha nem személyről van szó, akkor őszintén gondoskodsz róla, állandóan az ő jólétét tartod szem előtt. Hát ezért van az, hogy ha elveszítjük a szenvedélyt valaki vagy valami iránt, akkor elveszítjük a szeretet érzését. Hiszen, ha elveszítjük az érdeklődést és a lelkesedést valaki iránt, akkor nehéz lesz szeretni azt az embert.

Az igazi szerelmes kapcsolathoz szenvedély kell. Ezért kezdődik a legtöbb kapcsolat olyan jól. Kezdetben a két ember általában szenvedélyesen szereti egymást. Általában mindketten izgatottsággal, örömmel és lelkesedéssel viszonyulnak a másikhoz. A probléma az, hogy tisztán a szexuális szenvedély nem tart sokáig. Unalmassá és érdektelenné válik a kapcsolat. A szenvedély - az a mágikus szikra, amely lángra lobbantja és táplálja a szerelmet. Ha ez a szikrázás abbamarad, a kapcsolat lassan elpusztul. Nem rögtön, de egy idő után ez okvetlenül bekövetkezik, ha nem vigyázol rá. Hogyan lehet rá vigyázni és létrehozni? 

A szenvedélyt elősegíthetik a testben lezajló kémiai folyamatok, vagy a szexuális vonzalom, de a fizikai jellegű szenvedély sokszor nem örök életű és nem lehet csak az alapja egy hosszantartó, szeretetteljes kapcsolatnak. A sokkal erősebb szenvedély inkább az érzelmekből és a gondolatokból ered, mint a testben végbemenő kémiai folyamatokból. Ha valakihez érdeklődéssel viszonyulunk, izgatottsággal és lelkesedéssel, akkor szenvedélyt érzünk iránta. Az emberek közötti kapcsolatokban ez annyit jelent, hogy a másik ember azon tulajdonságaira és különleges jellemzőire fordítjuk a figyelmet, amelyek érdekelnek és örömmel töltenek el bennünket. Meg kell találnunk benne azt, ami igazán érdekel, vagy örömet okoz. Különben a kapcsolatban kihuny a szenvedély, és ha ez bekövetkezik, akkor nem valószínű, hogy kettejük közül bármelyikük is boldog lenne.

Több módja is van, hogy bíztatást adjunk a szenvedélynek az emberi kapcsolatokban. Először is fel kell idézni a szenvedélyt a múltból, újra átélni azokat az időket, amikor érezték a szenvedélyt. Például az ember elmehet a párjával azokra a helyekre, ahol nászúton voltak, vagy meglátogathatják azokat a helyeket, ahol kellemesen érezték magukat. Ezen kívül spontaneitást lehet vinni az életünkbe, kapcsolatainkba. Lepje meg időnként a partnerét, nevettesse meg, csaljon mosolyt az arcára és valami csodálatos dolog fog történni: partnere hasonlóképpen fog válaszolni önnek és igyekezni fog, hogy ő is örömet okozzon magának. És rövid idő alatt az önök kapcsolata tele lesz meglepetésekkel.

Ahhoz, hogy boldog legyen az életünk, mindannyiunknak szüksége van olyan dolgokra, és olyan emberekre akiket szenvedélyesen szerethetünk. Szenvedélyesen szerethetjük a munkánkat, meggyőződéseinket, szabadidőnk eltöltésének módját, de mindennél szenvedélyesebben kell szeretnünk azokat az embereket , akik fontosak számunkra. A szeretet és a boldogság lényege egy és ugyanaz. Mindössze annyit kell tennünk, hogy szenvedéllyel éljük meg minden egyes napunkat.

Összefoglalva, a szenvedély lángra lobbantja a szeretetet, és nem hagyja kihunyni. Az örök szenvedély nem egyedül a fizikai vonzalom, hanem az erős elkötelezettség, lelkesedés, érdeklődés és örömteli izgalom együttes segítségével jön létre.

A félelem a szeretet legnagyobb akadálya.

Az elkötelezettség fontossága

Ha tényleg szeretünk valakit, akkor elkötelezettek vagyunk felé és a vele való kapcsolatnak. Megteszünk mindent, ami lehetséges, mindig készen állunk segíteni ennek az embernek, és mindennél fontosabb számunkra ez a valaki. Ha elakarunk érni valamit az életben és különösen a szeretetben, akkor igyekeznünk kell legyőzni félelmeinket és kétségeinket, és készen kell állni, mindent alávetni azoknak az embereknek, illetve azoknak a dolgoknak az érdekében, akik és emelyek számunkra értékesek.

Tudod, hogy az odaadás hiánya mennyire elterjedt probléma? Hiszen, ha valaha átéltél elutasítást, csalódást, vagy kinevettek, akkor természetesen igyekszed elkerülni, hogy megismétlődjenek az ilyen esetek. Ezért azok az emberek, akik a múltban elszenvedtek ilyen fájdalmat, tudat alatt úgy döntenek, hogy nem engednek magukhoz túl közel másik embert. Nem merik megkockáztatni, hogy egy újabb szakítás, vagy veszteség lelki sérülést okozzon. A lelki fájdalomtól való félelem nagyobb, mint a szeretet iránti vágy. Ezért életük szürke, meg vannak fosztva a szeretettől, és soha nem élik át sem a szeretett ember elvesztése miatti fájdalmat, de a szeretet örömét sem.

Végezetül kiölik magukból az érzelmeket és szívesebben élnek csendes kétségbeesésben, tudva, hogy a szerelem lehetséges, de visszatartja őket a kockázattól való félelem.

A kapcsolatokban kialakuló problémák egyik alapvető oka, hogy az emberek nem képesek elkötelezni magukat. Minden kapcsolatban vannak szárnyaló időszakok és hullámvölgyek. A kapcsolat életképessége attól függ, hogyan kezeljük ezeket az időszakokat.Ha például minden alkalommal, amikor vitatkoznak, kettejük közül az egyik azzal fenyegetőzik, hogy megszakítja a kapcsolatot, akkor ennek a kapcsolatnak előbb-utóbb vége szakad, mert nem becsülik kellőképpen. Ezek az emberek nincsenek elkötelezve a szeretet iránt, a legértékesebb dolog iránt, amilyük van.

Ahhoz, hogy egy kapcsolat sikeres legyen, mindkét ember számára a legfontosabbnak kell lennie, mindennél fontosabbnak - fontosabbnak a karriernél, a pénznél, fontosabbnak, mint az autó, vagy a ruha és az ékszerek. Röviden, a szakítás, az elválás nem jöhet szóba, még lehetőségként sem. Nem fontos, hogy mennyire heves a vita - egyikük sem fenyegetőzhet az elválással. Ha a szakítás lehetőségként egyáltalán szóba kerül, nem fontos, mennyire távoli eseményként - kellemetlenségek várnak. Ha elkötelezettek vagyunk valami iránt, mindegy mi az - munka, emberi kapcsolat, de akár egy focicsapat is lehet, ez azt jelenti, hogy még akkor is, ha nehéz idők járnak, a szakítás nem lehet alternatíva. Az a probléma, hogy néha nem érezzük megunkat eléggé elkötelezettnek, ezért feladjuk. Minden ember vágyik a szeretetre és az igazi szerelmes kapcsolatra. A kérdés az, mennyire kötelezte el valaki magát, hogy szeressék és megtalálja azt az egyetlen különleges kapcsolatot.

Az elkötelezettség egy szükséges eleme az életnek. Hiszen egy szerető anya nem mondja gyermekének: "Ma szeretni foglak téged, de nem tudom, hogy mit fogok érezni holnap." Nem, ő mindig szereti a gyermekét, akkor is, amikor rossz, akkor is, amikor jó. A bajok csak akkor jelentkeznek, ha nem tudjuk biztosítani az elkötelezettséget. Tehát képesnek kell lennünk arra, hogy életünket a számunkra fontos dolgoknak szenteljük, ha szeretetet és biztonságot akarunk létrehozni az elétünkben és azoknak az embereknek az életében, akiket szeretünk és akik bennünket szeretnek. A szeretetnek és a szertettel teli kapcsolatnak minden másnál fontosabbnak kell lennie számunkra. Éppen az elkötelezettség az, ami a megkülönbözteti a szeretetet a jó viszonytól.

Az elkötelezettség - a szeretet egyik igazi próbatétele!

És most ide írok búcsúképpen egy idézetet Popper Pétertől, amit az elkötelezettségről írt:

"A fontos dolgokat nem lehet 'kicsit' csinálni. Az ember nem lehet egy kicsit terhes, egy kicsit vérbajos, egy kicsit halott. A modern kor emberének a száz százalékkal van a legtöbb baja. Az élethelyzetek, emberi kapcsolatok, feladatok teljes, maradéktalan vállalásával. Szeretünk mindenütt kiskapukat hagyni, szívesen kiegyezünk félúton. Ám kikerekedhet-e ebből hiteles élet?" Popper Péter

Újra jelentkezem és a célom az, hogy minél hamarabb befejezzem ezt a sorozatomat, megígértem. És azért minél hamarabb, mert utána le szeretném zárni a blogomat. Azt még nem tudom, hogy csak egy időre vagy végleg, az okáról majd az utolsó bejegyzésemben írok Nektek, az alapján csak így lesz helyes. De nézzük az igaz szeretet megéléséhez szükséges következő fontos pillért.

A Bizalom ereje

Nehézségeink, amelyek kapcsolatainkban jelentkeznek, olyan problémák eredményei, amelyeket gyermekkorunkból, néha előző kapcsolatainkból hozunk magunkkal. Mindannyian gyermekkorunk élményeinek hatalma alatt állunk, de csak akkor, ha megengedjük, hogy a múlt hatalma uralkodjon felettünk. A jövőnek nem kell feltétlenül olyannak lennie, mint a múlt volt. Akármilyen volt is a múlt, bármit tapasztaltunk is meg a múltban, valamennyiünknek megvan a képessége, hogy megváltoztassa azt.

Ha nem bízunk meg valakiben, akkor azt a személyt nem tudjuk szeretni, azért mert bizalom hiányában gyanakvóvá válunk, nyugtalanná, és állandóan attól félünk, hogy a másik ember becsap bennünket. Ez kibírhatatlan nyomást jelenthet a kapcsolatnak -- az egyik fél veszélyt érez, a másik csapdában érzi magát. Ha nem vagyunk képesek valakiban megbízni, akkor a kapcsolat kudarcra van ítélve.

Ezért az egyik legfontosabb kérdés, amit fel lehet tenni magunknak: "Feltétlenül és teljesen megbízom a partneremben?" Ha a válasz: "Nem.", akkor alaposan el kell gondolkodni és meg kell vizsgálni a kapcsolatot, mielőtt nekiszentelnénk az életünket. A bizalom életbevágóan fontos két ember kapcsolatában. Nemcsak tudni kell a másik emberben megbízni, de magában a kapcsolatban is bíznunk kell. Minél inkább a szétválásra összpontosítunk, annál inkább valószínűsítjük, hogy be fog következni. Éppen ezért kell a kapcsolatban hinni és megbízni, úgy élni, hogy legyen bár tűzvész vagy özönvíz -- a kapcsolat sose érjen véget.

Még a gondolat erejénél írtam, hogy a gondolatok és félelmek bekövetkezhetnek, pusztán azért, mert hiszünk bennük. Ha problémákat képzelünk el, akkor ezek a félelmek tükröződnek a cselekedeteinken és ilyen esetben gyakran létre is hozzuk a problémákat. Sok ember már korábban problémát csinál magának életében, mint mielőtt bármilyen probléma is jelentkezne. De ez a hozzáállás nem segíti a szeretetet és a boldogságot. Az egyetlen módszer ennek a problémának a megoldására, megtanulni megbízni magunban, a partnerünkben és az életben.

Másrészről, ugyanennyire fontos, hogy viselkedésünkkel kivívjuk partnerünk bizalmát, hogy a lekisebb kétsége se legyen velünk kapcsolatban.

De hogyan lehet megtanulni hinni az emberekben, ha a probléma gyökere a gyerekkorban ered? Életünk akkor változik meg, ha mi magunk megváltozunk! Nem kell a múlt áldozataként élnünk. Mindannyian képesek vagyunk megváltozni. Mi magunk írjuk életünk könyvét. A következő oldalnak nem kell feltétlenül olyannak lennie, mint a múlt. Új fejezetet kezdhetünk. Nem fontos, mi történt korábban.

Idézet:

"Olyan sok emberrel találkoztam, akik teljesen le voltak törve amiatt, hogy egyedül élnek, és azt gondolták, hogy sohasem találnak hosszantartó, szeretettel teli kapcsolatot. És ismertem sok olyan embert, akik egy szeretetet nélkülöző, boldogtalan kapcsolat csapdájában érezték magukat. Néha elvesztették a reményt, csalódottá, elkeseredetté és cinikussá váltak, aztán így élték életüket, elhidegülve. egyedül érezték magukat, vagy csapdában, reménykedve, hogy valamikor valami szokatlan történik az életükben, ami mindent megváltoztat. De a valóság az, hogy az egyetlen ember, aki valamit megváltoztathat életünkben, azok mi magunk vagyunk. senki más!

Összefoglalva

A bizalom életbevágóan fontos az igazi, szeretettel teli kapcsolatokban. Bizalom nélkül az egyik ember gyanakvóvá válik, nyugtalanná és tele lesz előítéletekkel, félelmekkel, a másik úgy érzi, lélektani csapdába került, azt hiszi, hogy nem hagyják szabadon lélegezni, és érzelmileg negfojtják.

Lehetetlen valakit igazán szeretni, ha nem bízunk meg benne teljesen.

Cselekedjünk úgy, mintha kapcsolatunk a szeretett emberrel sohasem érne véget.

Bár már olvastam arról, hogy a kommunikáció 80 %-a nem verbálissan valósul meg, mégis úgy gondolom, hogy nagyon fontos, hogy elmondjuk érzéseinket, problémáinkat a szeretteinknek. Mert ugye "Néma gyereknek az anyja sem érti a szavát." De nézzük, mint mond erről a Celestine Próféciája.

A szavak ereje

A legtöbb ember poblémája nem az, hogy nem képes szeretni, hanem az, hogy nem tudja kifejezni és átadni az érzéseit. Ahhoz, hogy átérezzük a szeretetet, és szeretettel teli kapcsolatot hozzunk létre, képesnek kell lenni érzelmeink kifejezésére.

Ha olyan embereket, akiknek problémái vannak a párkapcsolatukban, megkérdeznek arról, hogy mi az oka a vitáknak, mindannyian ugyanazt válaszolják: nem tudnak egymással beszélni. És ez igaz, nem beszélünk egymásnak az érzéseinkről, nem hallgatjuk meg, amit mások szeretnének nekünk elmondani. Ha ez napról-napra így megy, akkor valójában felhagyunk a tényleges kommunikációval, és ennek eredményeként abbahagyjuk igazán szeretni egymást.

Szeretni -- osztozni és kommunikálni. De ez nem korlátozódik arra, hogy mit érzünk a másik emberrel kapcsolatban. Ez vonatkozik az álmainkra, félelmeinkre, és általában a problémáinkra. Ha magunkba zárjuk az érzéseinket, nem elég, hogy zárkózottá és lehangolttá válunk, de ezzel nem adunk esélyt a közelállóknak arra, hogy felajánlják segítségüket, szimpátiájukat vagy támogatásukat. "Minden probléma magával hoz egy még nagyobb ajándékot, amely gazdagítja életünket."

Kapcsolataink javításához és ahhoz, hogy érezzük a szeretetet, meg kell tanulnunk kommunkálni egymással. Az embereknek tudniuk kell, hogy értékelik őket, hogy érezzék, szeretik őket. A szeretet nem valami állandó dolog. Az emberek gyakran feltételezik, hogy ha szeretnek valakit, akkor minden rendben, előttük az élet, minden csupa boldogság. De valójában a szeretet nem mozdulatlan, hanem olyan, mint egy növény, amely vagy növekszik és virágzik, vagy hervad és elpusztul. Minden attól függ, mit csinálunk vele, hogyan gondozzuk. A szó olyan, mint a víz - nélküle a növény nem tud élni.

Mindenki képes megtanulni beszélgetni. Csak le kell győznünk gátlásainkat. Egyesek attól félnek, hogy szavaik bután hangzanak, vagy attól, hogy a másik ember elutasítja őket. Szükség van a beszélgetésre, hogy elkerüljük a problémákat, amelyek felhalmozódnak egy kapcsolatban. Valójában a legtöbb probléma arra az okra vezethető vissza hogy az egyik, vagy mindkét partner nem tudja gondolatait és érzéseit átadni a másiknak. Ennek eredményeként harag és sértődöttség gyülemlik fel az emberben, ami végül ahhoz vezet, hogy valamelyikükből kitörnek az indulatok. Ha megtanulunk egymással kommunikálni, az apróbb nézeteltérésekkel és gondokkal meg lehet birkózni, és meg lehet őket oldani, addig, amíg azok viszonylag jelentéktelenek. Ez azt jelenti, hogy meg kell tanulnunk kifejezni a dondolatainkat és érzelmeinket azok felé, akiket szeretünk és meg kell hallgatnunk azt, amit mások mondanak érzéseikről. Az emberek hallják, mit mond a másik, de gyakran nem hallgatják meg, mit mondanak nekik valójában.

Összefoglalva:

Amikor megtanulunk nyíltan és becsületesen kommunikálni, az élet megváltozik. Adjuk tudtára az embereknek, akiket szeretünk, hogy szeretjük és értékeljük őket. Sose féljünk kimondani a varázsszót: "Szeretlek". Ne hagyjuk ki az alkalmat, ha valakit megdicsérhetünk. Mindig fejezzük ki a szeretetünket annak, akit szeretünk -- lehet, hogy utóljára látjuk őt. 

Mindannyiunknak vannak korlátai, van akinek több, van akinek kevesebb. Hogy mennyi is, az attól függ, kinek mennyit sikerült már eddigi életében lebontania. És bizony, ha olyan emberrel találkozunk, akinek több van mint nekünk, azt tolerálni kell, és nem ítélkezni, hogy akkor ilyen vagy olyan. Észre kell vennünk, el kell fogadnunk, ha fontos nekünk a másik ember. Nem indulhatunk ki magunkból, nem lehetünk türelmetlenek, meg kell várnunk, hogy a másik ember önállóan bontsa le a sajátjat, ebben csak segíthetjük, támogathatjuk. Ezt tanultam mostanság. 

Amiben én segíthetek Nektek, hogy megosztok Veletek egy verset, ami nekem segített nagyon sok korlátomat lebontani, amikor arra gondoltam, hogy milyen párt is szeretnék.

Fogadjátok szeretettel!

Nem érdekel

„Nem érdekel, miből élsz.
Azt akarom tudni, mire vágysz, és hogy szembe mersz-e nézni a vágyaiddal.
Nem érdekel, hány éves vagy.
Azt akarom tudni, megkockáztatod-e, hogy őrültnek tűnj szerelmeidért, álmaidért, és azért a kalandért, hogy életben vagy.
Nem érdekel, hogy milyen bolygóid állnak együtt a holddal.
Azt akarom tudni, hogy megérintetted-e szomorúságod középpontját, hogy az életben sebet ejtett-e már valaha rajtad árulás és hogy további fájdalmadtól való félelmedben visszahúzódtál-e már.
Azt akarom tudni, hogy elfogadod-e fájdalmamat és fájdalmadat anélkül, hogy elrejtenéd, vagy mindenképpen megváltoztatni akarnád.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e örülni nekem és önmagadnak, hogy tudsz-e vadul táncolni, az eksztázistól megrészegedve anélkül, hogy figyelmeztetnél bennünket, legyünk óvatosak, reálisak, és emlékezzünk az emberi mivoltunk korlátaira.
Nem érdekel, hogy igazat beszélsz-e.
Azt akarom tudni, hogy mersz-e másnak csalódást okozni, hogy hű maradhass önmagadhoz.
Hogy elviseled-e a csalódás vádját anélkül, hogy megcsalnád saját lelkedet.
Azt akarom tudni, hogy hűséges vagy-e, s ez által megbízható.
Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépséget akkor is, ha nem mindennap pompázik, és hogy tudod-e Isten jelenlétéből meríteni életed.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e kudarcaimmal és kudarcaiddal együtt élni, és a tóparton állva mégis az ezüst Hold felé kiáltani: Igen!
Nem érdekel, hol élsz, és mennyi pénzed van.
Azt akarom tudni, fel tudsz-e állni a kétségbeesés és a fájdalom éjszakája után, megviselten, sajgó sebekkel, hogy gyermekeidnek megadd mindazt, amire szükségük van.
Nem érdekel, ki vagy, és hogy kerültél ide.
Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz közepébe anélkül, hogy meghátrálnál.
Nem érdekel, hol, mit és kitől tanultál.
Azt akarom tudni, mi ad neked erőt belülről, amikor kint már minden másnak vége van.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e egyedül lenni saját magaddal és hogy igazán szeretsz-e magaddal lenni az üres pillanatokban."
                                                   

Oriah Hegyi Álmodozó indián törzsfőnök verse

Egy régi írásomat újraolvasva, aminek a címe Tudatosság I. volt (2010.06.11.-i megjelenés), most felülírom, hiszen csak azt gondoltam, hogy az a tudatosság. Tévedtem. Inkább csak felelősség vagy figyelem, de már nem akarom definiálni.

Hogy mi is az tudatosság, azt még csak most kóstolgatom, ismerkedem vele. Osho a segítőm. Ő olyan falakat próbál lebontani belőlünk, amelyek akár évezredek alatt épültek fel és váltak eggyé velünk. A legnagyobb fal az elménk. (megjegyzés: az elme kárairól a megismerés fontossága című írásomban írok majd) Szerinte az igazi tudatossággot elme nélküli állapotban élhetjük meg, csakis abban. Akkor vagyunk igazán önmagunk, találjuk meg ősvalónkat, a ránkrakódott sok-sok áltudással mi nem vagyunk önmagunk. Ha hagyjuk az elmét győzedelmeskedni, márpedig valljuk be, így élünk nap, mint nap, nem élünk igazán.

Olvashatsz erről a Túl az elme határain-ban, a Tantra, a végső megértés-ben, Az élet misztériumai-ban és más könyveiben.

Érdekes utazás ez. Szép napot!

Ígéretemhez híven, folytatom a megkezdett sorozatomat, elnézést a hosszú szünet miatt. Ezt a sorozatot még biztos befejezem, még 6 rész van hátra, úgyhogy bele kell húznom... és hogy utána mi lesz, majd kiderül.

Az érintés ereje

Az érintésben hihetetlen erő lakozik. Összeolvasztja az embereket, ledönti a közöttük lévő falakat, jobban, mint bármi más, és mindannyian reagálunk rá. Az érintésben energia van, csodát tevő energia.

Amikor megérintünk valakit, megváltozik a megérintett fizikai érzete - csökken a feszültséget okozó hormonok szintje, csökken az idegrendszer feszültsége, javul az immunrendszer állapota és ez kihatással van a viselkedésünkre, hangulatunkra.

Ezért érthető, hogy miért olyan fontos az érintés, az ölelés, a kézzel való kontaktus: fizikai, szellemi és érzelmi változást idéz elő bennünk. Ezért olyan fontos az érintés, amikor bőségében akarjuk adni, vagy kapni a szeretetet.

Az érintés a - szeretet egyik legerősebb megnyilvánulása, amely legyőzi a gátlásokat és megerősíti a kapcsolatokat. Az érintés meggyógyíthatja a testet és felmelegítheti a szívet.

Ha ölelésre tárod karjaidat, azzal a szívedet is kitárod.

Jó ölelkezést Nektek! Érintsétek egymást amennyit csak lehet!

Többször felmerült már bennem, hogy megosztok Veletek olyan idézeteket, részleteket amelyeket könyvekben olvasok vagy éppen csak úgy valahonnan, valakitől elém jönnek és valamiért nekem sokat jelentettek. Aztán nem tettem. Azért, mert NEKEM jelentettek sokat vagy valamit. Épp akkor, abban a pillanatban. Neked közben semmit sem mond. És jó, ha mindenki önmaga jön rá dolgokra, nem kell senkit ettől az örömtől megfosztani. Most viszont mégis egy nagyon érdekes infót osztok meg veletek, amit Osho-tól olvastam. Ez csatlakozik ahhoz a gondolatvilághoz, amit lassan egy éve hallottam és tettem és még teszem ma is magamévá (mert különös gondolat), mégpedig: "Semmi sem a miénk, csak nálunk van." Ezzel a részlettel azt hiszem mindenképpen könnyebb lesz ezt megérteni és így is élni.

Íme:

„Az élet rövid, energiánk pedig véges, nagyon is véges. És ezzel a véges energiával kell megtalálnunk a végtelent; ez alatt a rövid élet alatt kell megtalálnunk a örökkévalót. Ez nagy feladat, nagy kihívás! Tehát kérlek, ne aggódj jelentéktelen dolgok miatt.

Mi az, ami fontos, és mi az, ami nem? A buddhák definíciója szerint minden, amit a halál elvesz - jelentéktelen. Csak az a fontos, amit a halál sem tud magával ragadni. Mindig emlékezz erre a definícióra, legyen mindig ez a próbakő. Ez a próbakő azonnal megmutatja a választ.

Láttad már, ahogy az aranyat vizsgálják a próbakövön? Most legyen ez a te próbaköved: „el fogom ezt veszíteni a halállal?” Ha igen, akkor az nem fontos. Akkor a pénz nem fontos - hasznos, de nem fontos, nem lényeges. Hatalom, rang, presztízs  - jön a halál és nyomtalanul eltörli mindet, mint víz az írást a homokparton. Miért ez a nagy hűhó mindezekért erre a néhány napra, amíg itt vagyunk? Hisz ez csak egy karavánszeráj, csak éjszakára maradunk, holnap már indulunk is tovább.

Ne feledd, csak az a fontos, amit magaddal vihetsz, amikor elhagyod a tested. Ez azt jelenti, hogy a meditáció kivételével semmi más nem fontos. A tudatosság kivételével semmi sem fontos, mert a halálban csak a tudatosság őrizhető meg. Minden mást elragad a halál, mert minden mást kívülről kaptál. Belülről csak a tudat fakadhat, így azt senki el nem veheti. De a tudatosság árnyalatai  - az együttérzés, a szeretet – is megmaradnak, hisz ezek a tudatosság legbelső, valódi összetevői.

Azzal a tudatossággal mész a halálba, amit addig elértél. Az minden kincsed.”

Egy olyan könyvet ajánlok most Nektek, amiből az első bejegyzésemben idéztem. Anthony de Mello: Ébredj tudatára című könyvét

Úgy gondolom, hogy az ebben a könyvben leírtaktól mi "mai" emberek meglehetősen távol vagyunk, ha írhatok ilyesmit. Nem vagyunk mi ezért rosszak, csak nagyon meglepő, új gondolatokat tartalmaz, amit időnként nehéz gyakorlatba ültetni.

Mégis úgy döntöttem, hogy ezt ajánlom - bár messziről indulunk - mert azt a bizonyos "változást" el tudja indítani bennünk, hogy ismerjük meg magunkat, amiről már annyit írtam Nektek előző bejegyzéseimben. Bennem is elindította és én ezért hálás vagyok.

Jó ébredezést! :)

Amíg újra lendületet veszek és sok-sok:) új cikket írok, gondoltam lehet olvasgatni valamit. Gondolkoztam, hogy a Mérgező szülők, meglehetősen komoly és néha megrázó könyv után, amit előzőleg ajánlottam, mit is mutathatnék Nektek. Számos könyvet olvastam el az elmúlt pár évben, volt amelyik nagyon nagy hatással volt rám, volt, ami kevésbé. Amit ajánlok Nektek, rám óriási hatással volt. Rám. Ez fontos, mert oly mások vagyunk. Ami nekem új és felkavaró, fontos, lehet, hogy Neked evidens, semmi különös. Egy könyv annyiféle lesz, ahányan olvassuk.

Paulo Coelho egyik könyvét ajánlom Nektek a számos közül. Rövid, látszólag könnyed történet. Érdemes a sorok közé nézni. Engem sok hazugságommal szembesített, felkavaró volt. Én alapműnek tartom, mint A kis herceget.

Paulo Coelho: Az alkimista; ezt gondoltam, hátha Neked is nagy élmény lesz. Jó szórakozást!

Sokáig nem írtam ide. Nem ment. Nem azért a változásért, amit az előző írásomban írtam, egészen más miatt. Elfogtak a kétségek. Mit dumálok itt? Úgy éreztem, hogy nem kell, nem szabad beavatkozni senki életébe, mindenki halad ahogy halad, vagy nem :) az sem baj, mert ugye minden úgy jó ahogy van. Képtelen voltam megnyitni a blogomat. Minden nap ránéztem és nem ment. Volt bennem egy belső korlát.

Megosztottam ezeket a gondolatokat, kétségeket, érzéseket hozzám közel álló emberekkel, akik sok kérdést tettek fel és segítettek abban, hogy helyére tegyem magamban az ezzel kapcsolatos kételyeimet és lebontsam a korlátomat. Azt tudtam, hogy jó volt irogatni és megosztani sok információt Veletek, szerettem írni. Hogy miért is kezdem újra? Rájöttem, hogy amikor felmerült bennem az az igény, hogy rendbe tegyem magam, az életem, akkor nagyon-nagyon sok segítséget jelentett számomra a sok információ, amit összekeresgettem. Ebből tudtam merítkezni, megismerni magam és sok-sok problémát megoldani. Információ. Ez a kulcsszó. Az információt mindenki megkapja vagy megkeresi, gondolkozik rajta és lehet, hogy hasznos számára, lehet, hogy nem. 

Ennyi. Erre vállalkozom újra, hogy információt osszak meg Veletek. Hátha kell. Ha nem, az sem baj. Kinek mi kell. Egyik jól jön, a másik semmit nem jelent. Így döntöttem. Örülök. Ha csak nekem jó ez, ezért is érdemes, a magam öröméért és fejlődésért. Ha Bárkinek is segít, az csak plusz öröm. Sok Örömöt kívánok Nektek is!

Azt hiszem valami megváltozott bennem és ezért ezentúl a blogomra irtak is változni fognak. Élet lesz benne. Igen, tudom-tudom, a tudatos élet felé vettem az irányt az elején, igazatok van. Be is fejezem majd a sorozatomat, kell a gyakorlati jó tanács is néha és azért a múltból tanulni kell, aztán meg persze jól elfelejteni. De ami a legfontosabb, hogy élj, légy vidám és élvezd a pillanatot! Táncolj, örvendj! Semmi más! Aztán még az ego körül is kell utazni hozzá egyet.

Érdekes világ ez! Anthony de Mello Ébredj tudatára című könyve volt számomra a kezdet és az is a vég. (Gondolom ezt most.)Hát nem mondom, hogy egyszerű és könnyű dolog, de nagyon érdemes rá törekedni: a mostban élni.

Valahova ide lenne jó eljutni, hallgasd csak:

"Valami, amit felfedeztem, egyfajta szimfónia, egyfajta zenekar, amely egy melódiát játszik a jelenlétedben. De amikor elmégy, a zenekar akkor sem áll le. Amikor valaki mással találkozom, a zenekar egy másik melódiát játszik, amely szintén csodálatos. És amikor egyedül vagyok, akkor is tovább játszik. Nagyszerű repertoárja van, és sohasem szűnik meg játszani. Ez jelenti a felébredést"

Folytatom sorozatom, elnézést a sok szünet miatt, így alakult az életem. És egyébként is, az az igazság, ha nincs bennem késztetés arra, hogy leüljek írogatni, úgysem menne.

A Barátság ereje

Sokan a szerelem lényegének a két ember közötti romantikus vonzalmat tartják, pedig a szerelem ettől sokkal több. Persze ez is kell hozzá, de a lényeg a gondolkodásban van. Abban, hogy mellette legyünk a másiknak, ha szükség van ránk, ezért az igazi szerelem több, mint egyszerű romantikus vonzalom, az barátság is egyben. 

Vagy, ahogy a francia író, Antoine de Saint-Exupéry mondta: "szeretni - az nem egymást nézni, hanem együtt nézni ugyanabba az irányba." Még a Bibliában is az áll, hogy nem tudnak ketten együtt utazni, ha nincs közöttük egyetértés. A közös meggyőződés, a célok, és az érdeklődési kör, a kölcsönös tisztelet és elragadtatás - a hosszantartó szerelmes kapcsolat alapja.

Egy amerikai egyetemről egy csoport szociológus bebizonyította, mennyire fontos a barátság a hosszantartó, szeretetteljes kapcsolatokban. Megkérdeztek több száz, ötven vagy még több évet együtt leélt házaspárt, minek tulajdonítják sikerüket, és az ő válaszaikban általánosan egy jellemző dominált...a barátság. Valamennyi megkérdezett úgy nyilatkozott, hogy társa - egyben a legjobb barátja. Ezeknek a pároknak közös meggyőződéseik voltak, közös érdeklődési körük, közös céljaik és közös irányvonalban haladt az életük. Az összes többi, beleértve a fizikai jellemzőket, az anyagiakat, végső soron nem voltak annyira fontosak számukra.

Az egész életen át tartó szerelmes kapcsolatot éppen a barátság köti össze.

Más oldalról nézve, a szerelem, amely barátságból és tiszteletből fejlődik, minden egyes nappal erősebb lesz. Ezért ahelyett, hogy csak a fizikai vonzódásra fordítanánk a figyelmet kapcsolatunk kialakításánál, jobb, ha olyan társat keresünk, aki osztja nézeteinket, egyetért értékrendünkkel és közös céljaink lehetnek. Ha nincs bennünk semmi közös egy másik emberrel, akkor nem valószínű, hogy hosszantartó közeli kapcsolat tud kialakulni köztünk.

És mi van azokkal az emberekkel, akik már elkötelezettek? A barátságot fel lehet építeni, csak meg kell találni a közös pontokat, közös érdeklődési kört, olyat, amit együtt tudnak folytatni. Két ember újra közelebb kerülhet egymáshoz, újra barátok lehetnek és helyreállíthatják a kapcsolatukat, mert amikor erősödik a barátság, együtt nő a szeretet érzése is.

Összefoglalva tehát, ahhoz, hogy megtaláljuk az igaz szerelmet, először igaz barátra kell lelnünk. A barátság - táptalaj, ahol a szerelem életre kelhet. Ha szerelmet akarsz vinni egy kapcsolatba, akkor először barátságot kell vinni bele.

Írtam már a szerelemről egyszer. Telik az idő, változik minden. Amikor a szerelemről először írtam egy idézetet, akkor egészen mást gondoltam róla. Azóta olvastam egy-két-sok mindent erről a témáról és megváltozott a szerelemről alkotott véleményem. Ma is formálódik még bennem, de egyetértek Csernus Imrével abban, hogy az nem szerelem, amikor valami hiányt pótol, valami űrt akar betölteni. A szerelemnek legalább következménynek kell lennie. Aztán, hogy létezik-e valójában vagy csupán egy illúzió, még nem tudom valójában. A szerelemről, mint illúzióról Anthony de Mello: Ébredj tudatára című könyvében olvashattok. Aki szeretne megmaradni a szerelem illúziójában, az inkább ne is olvassa el.

Szóval amiért újra írok róla, az egy új gondolatmenet miatt van, amit szeretnék Veletek megosztani. Szépen, Müller Péter írta meg ezt az Isten bohócai című könyvében. Bohócszerelem címen. Örülök, hogy ma már értem, amit ír róla, talán sikerül is egyszer megvalósítanom. Csak egy nagyon rövid részletet írok ki belőle, akit érdekel, a könyvben megtalálja.

"A BOHÓCSZERELEM KÉT SZABAD LÉLEK SZABAD TÁRSULÁSA! ELKAPNI EGYMÁST A MAGASBAN, SZOROSAN, AZTÁN ELENGEDNI. - ÉS REPÜLNI TOVÁBB. A szerelemhez nem elég egy tüzelő szuka és egy kan egér!...Ahhoz egy Király kell és egy Királynő!...Két szabad ember! Két "magam ura" ember! Nem sóvárgás, vonítás! Van benne az is, de nem az a lényeg!... A lényeg, hogy nem elvesztek, hanem kiteljesedtek benne!...És az érzésnek nem a szolgái, hanem az urai maradtok!"

Szép napot!

Arra gondoltam, hogy amíg nem lesz több időm irogatni, addig is érdemes legyen erre járni, elindítok egy könyvajánló támakört is. Mindannyian gazdagodtunk már sok jó könyvélménnyel, lehet itt ajánlani érdekes, kellemes olvasmányokat. Akár lehet vitatkozni, véleményt cserélni.

Ha önismereti, önfejlesztő oldalról szeretnék kinálni valamit Nektek, akkor bemelegítésül dr. Susan Forward: Mérgező szülők című könyvét választanám. Érdekes, szerintem hasznos, de ma már tudom, hogy nem elégséges arra, hogy a szülőktől kapott minták, sémák és elfojtások feloldása sikerüljön, de indítónak nagyon jó, azt hiszem nélkülözhetetlen. A levelet, amit a végén kér, hogy írd meg a szüleidnek, tedd meg, de az én véleményem szerint sose küld el Nekik. Vallom, senkit sem kell szembesíteni a hibáival.

Sorozatomat hamarosan folytatom és jelentkezem mindenféle témával is.

Addig is jó olvasást!

Búcsúzunk az egyiktől, köszöntjük a másikat. 2010. Gyorsan eltelt, így szokott ez lenni valahogy mindenkinél. Érdekesen kezdődött, mert életemben először számot vetettem még az előző évvel és néhány gondolattal megnyitottam ezt az évet. Olyan jól sikerült ez a számvetés, hogy úgy döntöttem, hogy ebből hagyományt csinálok és ezt az évet is lezárom. Itt csak pár szóban, egyébként részletesen átgondolva, kielemezve otthon, és nemcsak egyedül, hanem legközelebbi barátaimmal is, jókat beszélgetve, nagy evés, ivás közepette.

2010

Nagyon jó évnek jelezték előre. De Kinek milyen volt. Ma sokat olvastam utána, készültek felmérések, fórumokat olvasgattam és bizony-bizony egyértelműen a panaszáradat került túlsúlyba. De idézek egy felmérésből:

"A magyarok háromnegyede panaszkodott pénzügyeinek, anyagi helyzetének alakulására, s többségben vannak a magánéletüket negatívan értékelők is. Ezzel szemben, az emberek hattizede úgy érzi, hogy a 2010-es esztendő egészségi állapotuk szempontjából inkább jónak nevezhető. Hazánk helyzetére gondolva négyből hárman úgy vélik, hogy Magyarország számára 2010 rossz év volt - ezek a legfontosabb megállapításai annak a közvélemény-kutatásnak, amelyet december első felében készített az Ipsos, az ország felnőtt népességét reprezentáló 1000 fő személyes módon történő megkérdezésével. "

Nem olyan jó olvasni ezt, de ez van. Én személy szerint leülök és átgondolom a dolgaimat, az eredményeimet, a kudarcaimat, jót és rosszat egyaránt. Összeséggében nekem nagyon jó évem volt. Haladnak a dolgaim, jól érzem magam a bőrömben, szeretteim, barátaim is jól vannak. Egészségesek vagyunk. Nincs okom panaszra. Keresgélhetnék mindenféle negatív ügyet is magam körül, de annyira nem fontosak, így el is törpülnek. Élni jó! Annyi jó dolog van, élvezzétek Ti is!

2011

Új év! Izgalmas várakozás tölt el az új év iránt, én már alig várom, úgy érzem nagyon jó év lesz. Mindenkinek és magamnak is kívánom, hogy így is legyen!

Boldog Új Évet Kívánok Neked és jó szórakozást szilveszterre!

Szeretettel

AZ ADNI TUDÁS

Hmm.. pont ez következik a sorozatomból és bizony itt a karácsony. Sokáig nem volt időm erre járni és most amikor van, megnéztem, hogy mi következik a sorozatból: "az adni tudás ereje". Azt hiszem ez épp aktuális.

Amikor mosolyogsz valakire, mi történik általában? Visszamosolyog. Nem mindenki reagál így, de a többség igen. A szeretet olyan, mint a bumeráng, mindig visszatér. És emlékeznünk kell arra, hogy az anyagiakkal ellentétben a szeretetből végtelen tartalékunk van. Nem veszítünk el belőle, amikor adunk. Valójában az egyetlen mód, hogy kivesszen a szeretet belőlünk, az, hogy nem adunk belőle másoknak.

Sokszor mondják, hogy egyáltalán megpróbálni némelyik emberhez szeretettel viszonyulni-az egyszerűen felesleges időpocsékolás. De tegyünk fel erre egy-két kérdést: Ha volna valamilyen magod, amelyből csodálatos növény, virág fejlődne ki, hová ültetnéd? Gyönyörű erdőkbe, csodálatos zöldellő ligetekbe, vagy egy üres mezőre? Milyen földnek van inkább szüksége vetésre, és melyik földön mutatkozik meg jobban az eredmény? És ha ez a mag a szeretet magja, hol van rá inkább szükség? Azokban a szívekben, amelyek tele vannak szeretettel, vagy az elkeseredett szívekben, magányos embereknél?

Ahhoz, hogy mosolyogjunk, pontosan annyi erőfeszítés kell, mint ahhoz, hogy összeráncoljuk a szemöldökünket. Ahhoz, hogy barátságos szavakat mondjunk, pontosan annyi idő kell, mint a kritizáláshoz. Választhatunk: ugyanolyan könnyen viszonyulhatunk szeretettel másokhoz, mint haragosan, vagy közönnyel.

Az egyik probléma az, hogy nem akarunk elsőként adni. Akkor adunk, amikor már adtak nekünk. Azt, hogy szeretetet adjunk, túl gyakran feltételhez kötjük. Azt mondjuk: csak akkor foglak szeretni, ha Te szeretni fogsz engem. Mi állandóan arra várunk, hogy valaki megteszi az első lépést. És ez az egyik oka, hogy az emberek ritkán érzik a szeretetet - azt várják, hogy valaki először őket szereti meg. De ez hasonlatos ahhoz, mintha a zenész azt mondaná: "Akkor fogok játszani, ha az emberek elkezdenek táncolni.".

Az igazi szeretet nincs feltételekhez kötve, semmit sem kér cserébe. Ha kér cserébe, az nem szeretet. Az ajándék nem ajándék, ha nem ingyen adjuk és cserébe várunk érte valamit. A szeretet nem szeretet, ha feltételhez kötjük.

Cselekedjünk jót, csak úgy!

Ha adsz, az segít egy szeretetteljes kapcsolat létrehozásában is. Ez egy olyan valami, ami mindig működik. Adni - biztos garanciát jelent két ember boldogságára és szerelmére, egész életükre. Mert ha a felek arra figyelnek, hogy mit tudnak adni a kapcsolatba és nem arra, hogy mit tud kivenni belőle, akkor sohasem követnek el hibát. 

Szeretni - azt jelenti, hogy egy részt adsz magadból, fizetséget nem kérve és feltételek nélkül.

Boldog Karácsonyt!

Az őszi rendrakásról írt bejegyzésemben, amikor "kidobáljuk" a felesleges dolgokat a környezetünkből, ígértem Nektek egy tanmasét a szükséges dolgokról. Hát íme!

" A fiatal aszkéta

Volt egyszer egy fiatal kolduló szerzetes, aki a Gangesz partján élt.  Mivel a világról lemondott aszkéta volt, csak ágyékkötő fedte a testét. Mindennap megfürdött a szent folyó habjaiban, meditált és folytatta jógagyakorlatait. Fürdés után kitette ágyékkötőjét a napra száradni. Egyik nap, miközben arra várt, hogy megszáradjon a ruhája, eltöprengett, milyen kényelmetlen ez a várakozás. "Mennyi időt nyerhetnék, ha lenne egy másik ágyékkötőm!" - gondolta.

Miközben eképpen elmélkedett, észrevette őt egy idős szent ember. Mivel olvasott a fiatal szerzetes gondolataiban, így szólt: - Kedves fiam! Ne szaporítsd fölöslegesen az anyagi szükségleteidet! Sokkal jobb elviselni a kisebb kellemetlenségeket, és inkább az önmegvalósításra tartogatni az idődet s energiádat!

- Mi baj lenne abból, ha volna egy másik ágyékkötőm is? Ez aligha zavarná meg lelki gyakorlatomat! - mondta az ifjú, és szerzett egy másik ágyékkötőt is. Másnap ismét megfürdött a szent folyóban, majd kitette a ruhadarabot a napra száradni, felöltötte a másikat,  és boldogan ment a dolgára. Amikor a következő nap ismét fürödni ment, látta, hogy egy egér kirágta az ágyékkötőjét."Mit csináljak? Hogyan védhetném meg a holmimat? - töprengett.- Megvan, tudom már! Szerzek egy macskát, az majd megvédi a ruhámat az egértől.!"

Így is lett. Most már volt macskája, aki megvédte az ágyékkötőjét az egértől. Ám amikor másnap visszatért, a macska keservesen nyávogott az éhségtől. "Most meg mit csináljak? Szeretném, ha a macska megvédene az egér kártételétől, de valahogy táplálnom is kellene őkelmét! -gondolkodott. -Tudom már! Szerzek egy tehenet, hogy tejet adjon a macskának!"

Így is lett. Most már volt második ágyékkötője, volt macskája, volt tehene is. Amikor azonban eljött a fejés ideje, nem tudta, mit csináljon, hiszen nem értett a jószágokhoz. Lehajtott fővel bánatosan a földre roskadt. Látván a fiatal aszkétát meg a tehenét, egy járókelő így szólt:

- Miért nem házasodsz meg? Majd a feleséged megfejné a tehenet!

A ifjú aszkéta megfogadta a tanácsot, és úgy is cselekedett. Volt már második ágyékkötője, volt macskája, volt tehene, s volt már asszonya is. Kis idő múltán megszületett az első gyermek is, aztán a második, majd a harmadik, így végül házat kellett vennie. Ehhez azonban munkát kellett szereznie, s hamarosan egy másikat is, hogy kellőképpen el tudja látni a családját.

Évek múltán egy nap újra arra járt az idős szent, és megkérdezte:

- Hogyan haladsz az önmegvalósításban?

- Önmegvalósítás?! - kiáltott fel a fiatalember. - Hisz annyira elfoglalt vagyok! Dolgoznom kell, gondoskodnom kell a feleségemről meg a gyermekeimről! Meg kell fejnem a tehenet, és a macskát is etetnem kell! Nincs időm az önmegvalósításra! Nincs időm, nincs időm!"

Tanulság: Ne gyüjtögessünk fölösleges holmikat, ám az indokolatlan lemondásnak sincs értelme! Annyit fogadjunk el, amennyi feltétlenül szükséges!

A könnyed, önfeledt nyár után, amit azt hiszem majd mindannyian nagyon szeretünk, megérkezett az ősz. Sokan nem szeretik, eddig én is így voltam ezzel. Vége a nagy szabadságnak, sok fénynek, melegnek, itt a suli stb. Ezért gondoltam, hogy mind magamnak, mind Nektek segítek abban, hogy találjuk meg az ősz szépségét, értelmét és érezzük magunkat ősszel is nagyon jól.

Sziasztok!

Ha  jó emberek közé vágytok, kellemes környezetre és közben szeretnétek egy filmélménnyel is gazdagabbak lenni, akkor szeretettel ajánlom Nektek a Zsindelyes spirituális filmklubot, amit Dobogókőn találhattok meg. A műsortervet a következő helyen olvashatjátok: http://cinemagic.hu/filmklub/index.html

Barátaimmal többször voltunk fent, mindig nagy élmény. Jó szórakozást és Szép napot!

A tisztelet fontossága

Vannak olyan "igazságok" az életben, amit sokat hallunk másoktól és csak legyintünk. "Ezt már sokszor hallottam, jó,jó tudom." De nem úgy élünk, nem veszünk róla tudomást. Olyan szlogen féle kijelentések ezek. Ilyen kejelentés az is, hogy "Ha nem szeretjük magunkat, akkor másokat sem vagyunk képesek szeretni." Járjunk ennek most utána!

A tisztelettel kezdődik minden. Ha nincs bennünk tisztelet, akkor nem vagyunk képesek szeretni. Ahhoz, hogy  szeressünk valamit, vagy valakit először tisztelnünk kell. És mindenek előtt magunkat kell tisztelnünk. Ha nem tiszteljük, akkor nem vagyunk képesek szeretni sem magunkat, és ha nem szeretjük magunkat, akkor nagyon nehéz szeretni másokat.

Nagyon elterjedt probléma, hogy sok ember nem tiszteli saját magát. Nem tetszik, ahogy kinéz, hogy milyen a hangja, vagy intellektusa és ezért elveszti a maga iránti tiszteletet, kisebbrendűnek érzi magát másokhoz viszonyítva. Hát ezért nagyon fontos először megtanulni tisztelni és szeretni magunkat, mielőtt megtapasztaljuk, hogy minket valaki más is szeret.

Meg kell tanulnunk elfogadni, értékelni magunkat, függetlenül attól, hogy mások mit mondanak rólunk. Meg kell tanulnunk, hogy mindennek és mindannyiunknak meg van a maga helye a földön. Valamennyien egyediek vagyunk. Már emiatt az egy tény miatt, bárkit, minden élőt - legyen az gazdag, vagy szegény, fehér, vagy fekete, férfi, vagy nő - érdemes tisztelni. Mindenki felbecsülhetetlenül értékes - akármilyen színű a bőre, akármilyen a vallása  - mindenkinek joga van élni.

Ez így szépen hangzik, de mit is tegyünk a gyakorlatban? Üljünk le és tegyük fel megunknak a kérdést: Mit tisztelek, mit szeretek magamban? Írjuk is le. Olvassuk el többször is. Mindenkinek vannak értékei, amit tisztelhet, szerethet magában.

Nemrég olvastam a szerelemről és szeretetről Csernus Imre egyik cikkében. Azt írta, hogy mindaddig, amíg nem szeretjük és tiszteljük magunkat, amíg nincs önbizalmunk, addig a szerelem csak kompenzáció lesz. Azzal akarunk teljesek lenni, a külvilágtól várjuk a jót, azt, hogy jól érezzük magunkat. Függünk a külvilág véleményétől, ahhoz képest határozzuk meg magunkat. Ha először tiszteljük és szeretjük magunkat, ebből tápláljuk önbizalmunkat, akkor a szerelem nem kompenzáció, hanem következmény lesz. Én egyetértek ezzel.

Összefoglalva tehát, mindenekelőtt tisztelnünk kell magunkat! Ahhoz, hogy tiszteletet ébresszünk magunkban önmagunk iránt, kérdezzük meg magunktól: " Mit tisztelek magamban? " Ahhoz, hogy tiszteletet ébresszünk magunkban mások iránt - azok iránt is, akik nem tetszenek nekünk - kérdezzük meg magunktól: " Mit tisztelek ebben az emberben?" Amikor valaki értékeli és megérti saját értékeit, akkor kezdi majd értékelni és megérteni mások értékeit, és akkor kezdi majd tisztelni a másik embert. És amikor tisztelünk valakit, akkor képesek leszünk majd szeretni is azt az embert.