Egy régi írásomat újraolvasva, aminek a címe Tudatosság I. volt (2010.06.11.-i megjelenés), most felülírom, hiszen csak azt gondoltam, hogy az a tudatosság. Tévedtem. Inkább csak felelősség vagy figyelem, de már nem akarom definiálni.

Hogy mi is az tudatosság, azt még csak most kóstolgatom, ismerkedem vele. Osho a segítőm. Ő olyan falakat próbál lebontani belőlünk, amelyek akár évezredek alatt épültek fel és váltak eggyé velünk. A legnagyobb fal az elménk. (megjegyzés: az elme kárairól a megismerés fontossága című írásomban írok majd) Szerinte az igazi tudatossággot elme nélküli állapotban élhetjük meg, csakis abban. Akkor vagyunk igazán önmagunk, találjuk meg ősvalónkat, a ránkrakódott sok-sok áltudással mi nem vagyunk önmagunk. Ha hagyjuk az elmét győzedelmeskedni, márpedig valljuk be, így élünk nap, mint nap, nem élünk igazán.

Olvashatsz erről a Túl az elme határain-ban, a Tantra, a végső megértés-ben, Az élet misztériumai-ban és más könyveiben.

Érdekes utazás ez. Szép napot!