Sokáig nem írtam ide. Nem ment. Nem azért a változásért, amit az előző írásomban írtam, egészen más miatt. Elfogtak a kétségek. Mit dumálok itt? Úgy éreztem, hogy nem kell, nem szabad beavatkozni senki életébe, mindenki halad ahogy halad, vagy nem :) az sem baj, mert ugye minden úgy jó ahogy van. Képtelen voltam megnyitni a blogomat. Minden nap ránéztem és nem ment. Volt bennem egy belső korlát.

Megosztottam ezeket a gondolatokat, kétségeket, érzéseket hozzám közel álló emberekkel, akik sok kérdést tettek fel és segítettek abban, hogy helyére tegyem magamban az ezzel kapcsolatos kételyeimet és lebontsam a korlátomat. Azt tudtam, hogy jó volt irogatni és megosztani sok információt Veletek, szerettem írni. Hogy miért is kezdem újra? Rájöttem, hogy amikor felmerült bennem az az igény, hogy rendbe tegyem magam, az életem, akkor nagyon-nagyon sok segítséget jelentett számomra a sok információ, amit összekeresgettem. Ebből tudtam merítkezni, megismerni magam és sok-sok problémát megoldani. Információ. Ez a kulcsszó. Az információt mindenki megkapja vagy megkeresi, gondolkozik rajta és lehet, hogy hasznos számára, lehet, hogy nem. 

Ennyi. Erre vállalkozom újra, hogy információt osszak meg Veletek. Hátha kell. Ha nem, az sem baj. Kinek mi kell. Egyik jól jön, a másik semmit nem jelent. Így döntöttem. Örülök. Ha csak nekem jó ez, ezért is érdemes, a magam öröméért és fejlődésért. Ha Bárkinek is segít, az csak plusz öröm. Sok Örömöt kívánok Nektek is!