Bár már olvastam arról, hogy a kommunikáció 80 %-a nem verbálissan valósul meg, mégis úgy gondolom, hogy nagyon fontos, hogy elmondjuk érzéseinket, problémáinkat a szeretteinknek. Mert ugye "Néma gyereknek az anyja sem érti a szavát." De nézzük, mint mond erről a Celestine Próféciája.

A szavak ereje

A legtöbb ember poblémája nem az, hogy nem képes szeretni, hanem az, hogy nem tudja kifejezni és átadni az érzéseit. Ahhoz, hogy átérezzük a szeretetet, és szeretettel teli kapcsolatot hozzunk létre, képesnek kell lenni érzelmeink kifejezésére.

Ha olyan embereket, akiknek problémái vannak a párkapcsolatukban, megkérdeznek arról, hogy mi az oka a vitáknak, mindannyian ugyanazt válaszolják: nem tudnak egymással beszélni. És ez igaz, nem beszélünk egymásnak az érzéseinkről, nem hallgatjuk meg, amit mások szeretnének nekünk elmondani. Ha ez napról-napra így megy, akkor valójában felhagyunk a tényleges kommunikációval, és ennek eredményeként abbahagyjuk igazán szeretni egymást.

Szeretni -- osztozni és kommunikálni. De ez nem korlátozódik arra, hogy mit érzünk a másik emberrel kapcsolatban. Ez vonatkozik az álmainkra, félelmeinkre, és általában a problémáinkra. Ha magunkba zárjuk az érzéseinket, nem elég, hogy zárkózottá és lehangolttá válunk, de ezzel nem adunk esélyt a közelállóknak arra, hogy felajánlják segítségüket, szimpátiájukat vagy támogatásukat. "Minden probléma magával hoz egy még nagyobb ajándékot, amely gazdagítja életünket."

Kapcsolataink javításához és ahhoz, hogy érezzük a szeretetet, meg kell tanulnunk kommunkálni egymással. Az embereknek tudniuk kell, hogy értékelik őket, hogy érezzék, szeretik őket. A szeretet nem valami állandó dolog. Az emberek gyakran feltételezik, hogy ha szeretnek valakit, akkor minden rendben, előttük az élet, minden csupa boldogság. De valójában a szeretet nem mozdulatlan, hanem olyan, mint egy növény, amely vagy növekszik és virágzik, vagy hervad és elpusztul. Minden attól függ, mit csinálunk vele, hogyan gondozzuk. A szó olyan, mint a víz - nélküle a növény nem tud élni.

Mindenki képes megtanulni beszélgetni. Csak le kell győznünk gátlásainkat. Egyesek attól félnek, hogy szavaik bután hangzanak, vagy attól, hogy a másik ember elutasítja őket. Szükség van a beszélgetésre, hogy elkerüljük a problémákat, amelyek felhalmozódnak egy kapcsolatban. Valójában a legtöbb probléma arra az okra vezethető vissza hogy az egyik, vagy mindkét partner nem tudja gondolatait és érzéseit átadni a másiknak. Ennek eredményeként harag és sértődöttség gyülemlik fel az emberben, ami végül ahhoz vezet, hogy valamelyikükből kitörnek az indulatok. Ha megtanulunk egymással kommunikálni, az apróbb nézeteltérésekkel és gondokkal meg lehet birkózni, és meg lehet őket oldani, addig, amíg azok viszonylag jelentéktelenek. Ez azt jelenti, hogy meg kell tanulnunk kifejezni a dondolatainkat és érzelmeinket azok felé, akiket szeretünk és meg kell hallgatnunk azt, amit mások mondanak érzéseikről. Az emberek hallják, mit mond a másik, de gyakran nem hallgatják meg, mit mondanak nekik valójában.

Összefoglalva:

Amikor megtanulunk nyíltan és becsületesen kommunikálni, az élet megváltozik. Adjuk tudtára az embereknek, akiket szeretünk, hogy szeretjük és értékeljük őket. Sose féljünk kimondani a varázsszót: "Szeretlek". Ne hagyjuk ki az alkalmat, ha valakit megdicsérhetünk. Mindig fejezzük ki a szeretetünket annak, akit szeretünk -- lehet, hogy utóljára látjuk őt.