A tisztelet fontossága

Vannak olyan "igazságok" az életben, amit sokat hallunk másoktól és csak legyintünk. "Ezt már sokszor hallottam, jó,jó tudom." De nem úgy élünk, nem veszünk róla tudomást. Olyan szlogen féle kijelentések ezek. Ilyen kejelentés az is, hogy "Ha nem szeretjük magunkat, akkor másokat sem vagyunk képesek szeretni." Járjunk ennek most utána!

A tisztelettel kezdődik minden. Ha nincs bennünk tisztelet, akkor nem vagyunk képesek szeretni. Ahhoz, hogy  szeressünk valamit, vagy valakit először tisztelnünk kell. És mindenek előtt magunkat kell tisztelnünk. Ha nem tiszteljük, akkor nem vagyunk képesek szeretni sem magunkat, és ha nem szeretjük magunkat, akkor nagyon nehéz szeretni másokat.

Nagyon elterjedt probléma, hogy sok ember nem tiszteli saját magát. Nem tetszik, ahogy kinéz, hogy milyen a hangja, vagy intellektusa és ezért elveszti a maga iránti tiszteletet, kisebbrendűnek érzi magát másokhoz viszonyítva. Hát ezért nagyon fontos először megtanulni tisztelni és szeretni magunkat, mielőtt megtapasztaljuk, hogy minket valaki más is szeret.

Meg kell tanulnunk elfogadni, értékelni magunkat, függetlenül attól, hogy mások mit mondanak rólunk. Meg kell tanulnunk, hogy mindennek és mindannyiunknak meg van a maga helye a földön. Valamennyien egyediek vagyunk. Már emiatt az egy tény miatt, bárkit, minden élőt - legyen az gazdag, vagy szegény, fehér, vagy fekete, férfi, vagy nő - érdemes tisztelni. Mindenki felbecsülhetetlenül értékes - akármilyen színű a bőre, akármilyen a vallása  - mindenkinek joga van élni.

Ez így szépen hangzik, de mit is tegyünk a gyakorlatban? Üljünk le és tegyük fel megunknak a kérdést: Mit tisztelek, mit szeretek magamban? Írjuk is le. Olvassuk el többször is. Mindenkinek vannak értékei, amit tisztelhet, szerethet magában.

Nemrég olvastam a szerelemről és szeretetről Csernus Imre egyik cikkében. Azt írta, hogy mindaddig, amíg nem szeretjük és tiszteljük magunkat, amíg nincs önbizalmunk, addig a szerelem csak kompenzáció lesz. Azzal akarunk teljesek lenni, a külvilágtól várjuk a jót, azt, hogy jól érezzük magunkat. Függünk a külvilág véleményétől, ahhoz képest határozzuk meg magunkat. Ha először tiszteljük és szeretjük magunkat, ebből tápláljuk önbizalmunkat, akkor a szerelem nem kompenzáció, hanem következmény lesz. Én egyetértek ezzel.

Összefoglalva tehát, mindenekelőtt tisztelnünk kell magunkat! Ahhoz, hogy tiszteletet ébresszünk magunkban önmagunk iránt, kérdezzük meg magunktól: " Mit tisztelek magamban? " Ahhoz, hogy tiszteletet ébresszünk magunkban mások iránt - azok iránt is, akik nem tetszenek nekünk - kérdezzük meg magunktól: " Mit tisztelek ebben az emberben?" Amikor valaki értékeli és megérti saját értékeit, akkor kezdi majd értékelni és megérteni mások értékeit, és akkor kezdi majd tisztelni a másik embert. És amikor tisztelünk valakit, akkor képesek leszünk majd szeretni is azt az embert.