Írtam már a szerelemről egyszer. Telik az idő, változik minden. Amikor a szerelemről először írtam egy idézetet, akkor egészen mást gondoltam róla. Azóta olvastam egy-két-sok mindent erről a témáról és megváltozott a szerelemről alkotott véleményem. Ma is formálódik még bennem, de egyetértek Csernus Imrével abban, hogy az nem szerelem, amikor valami hiányt pótol, valami űrt akar betölteni. A szerelemnek legalább következménynek kell lennie. Aztán, hogy létezik-e valójában vagy csupán egy illúzió, még nem tudom valójában. A szerelemről, mint illúzióról Anthony de Mello: Ébredj tudatára című könyvében olvashattok. Aki szeretne megmaradni a szerelem illúziójában, az inkább ne is olvassa el.
Szóval amiért újra írok róla, az egy új gondolatmenet miatt van, amit szeretnék Veletek megosztani. Szépen, Müller Péter írta meg ezt az Isten bohócai című könyvében. Bohócszerelem címen. Örülök, hogy ma már értem, amit ír róla, talán sikerül is egyszer megvalósítanom. Csak egy nagyon rövid részletet írok ki belőle, akit érdekel, a könyvben megtalálja.
"A BOHÓCSZERELEM KÉT SZABAD LÉLEK SZABAD TÁRSULÁSA! ELKAPNI EGYMÁST A MAGASBAN, SZOROSAN, AZTÁN ELENGEDNI. - ÉS REPÜLNI TOVÁBB. A szerelemhez nem elég egy tüzelő szuka és egy kan egér!...Ahhoz egy Király kell és egy Királynő!...Két szabad ember! Két "magam ura" ember! Nem sóvárgás, vonítás! Van benne az is, de nem az a lényeg!... A lényeg, hogy nem elvesztek, hanem kiteljesedtek benne!...És az érzésnek nem a szolgái, hanem az urai maradtok!"
Szép napot!
