A félelem a szeretet legnagyobb akadálya.

Az elkötelezettség fontossága

Ha tényleg szeretünk valakit, akkor elkötelezettek vagyunk felé és a vele való kapcsolatnak. Megteszünk mindent, ami lehetséges, mindig készen állunk segíteni ennek az embernek, és mindennél fontosabb számunkra ez a valaki. Ha elakarunk érni valamit az életben és különösen a szeretetben, akkor igyekeznünk kell legyőzni félelmeinket és kétségeinket, és készen kell állni, mindent alávetni azoknak az embereknek, illetve azoknak a dolgoknak az érdekében, akik és emelyek számunkra értékesek.

Tudod, hogy az odaadás hiánya mennyire elterjedt probléma? Hiszen, ha valaha átéltél elutasítást, csalódást, vagy kinevettek, akkor természetesen igyekszed elkerülni, hogy megismétlődjenek az ilyen esetek. Ezért azok az emberek, akik a múltban elszenvedtek ilyen fájdalmat, tudat alatt úgy döntenek, hogy nem engednek magukhoz túl közel másik embert. Nem merik megkockáztatni, hogy egy újabb szakítás, vagy veszteség lelki sérülést okozzon. A lelki fájdalomtól való félelem nagyobb, mint a szeretet iránti vágy. Ezért életük szürke, meg vannak fosztva a szeretettől, és soha nem élik át sem a szeretett ember elvesztése miatti fájdalmat, de a szeretet örömét sem.

Végezetül kiölik magukból az érzelmeket és szívesebben élnek csendes kétségbeesésben, tudva, hogy a szerelem lehetséges, de visszatartja őket a kockázattól való félelem.

A kapcsolatokban kialakuló problémák egyik alapvető oka, hogy az emberek nem képesek elkötelezni magukat. Minden kapcsolatban vannak szárnyaló időszakok és hullámvölgyek. A kapcsolat életképessége attól függ, hogyan kezeljük ezeket az időszakokat.Ha például minden alkalommal, amikor vitatkoznak, kettejük közül az egyik azzal fenyegetőzik, hogy megszakítja a kapcsolatot, akkor ennek a kapcsolatnak előbb-utóbb vége szakad, mert nem becsülik kellőképpen. Ezek az emberek nincsenek elkötelezve a szeretet iránt, a legértékesebb dolog iránt, amilyük van.

Ahhoz, hogy egy kapcsolat sikeres legyen, mindkét ember számára a legfontosabbnak kell lennie, mindennél fontosabbnak - fontosabbnak a karriernél, a pénznél, fontosabbnak, mint az autó, vagy a ruha és az ékszerek. Röviden, a szakítás, az elválás nem jöhet szóba, még lehetőségként sem. Nem fontos, hogy mennyire heves a vita - egyikük sem fenyegetőzhet az elválással. Ha a szakítás lehetőségként egyáltalán szóba kerül, nem fontos, mennyire távoli eseményként - kellemetlenségek várnak. Ha elkötelezettek vagyunk valami iránt, mindegy mi az - munka, emberi kapcsolat, de akár egy focicsapat is lehet, ez azt jelenti, hogy még akkor is, ha nehéz idők járnak, a szakítás nem lehet alternatíva. Az a probléma, hogy néha nem érezzük megunkat eléggé elkötelezettnek, ezért feladjuk. Minden ember vágyik a szeretetre és az igazi szerelmes kapcsolatra. A kérdés az, mennyire kötelezte el valaki magát, hogy szeressék és megtalálja azt az egyetlen különleges kapcsolatot.

Az elkötelezettség egy szükséges eleme az életnek. Hiszen egy szerető anya nem mondja gyermekének: "Ma szeretni foglak téged, de nem tudom, hogy mit fogok érezni holnap." Nem, ő mindig szereti a gyermekét, akkor is, amikor rossz, akkor is, amikor jó. A bajok csak akkor jelentkeznek, ha nem tudjuk biztosítani az elkötelezettséget. Tehát képesnek kell lennünk arra, hogy életünket a számunkra fontos dolgoknak szenteljük, ha szeretetet és biztonságot akarunk létrehozni az elétünkben és azoknak az embereknek az életében, akiket szeretünk és akik bennünket szeretnek. A szeretetnek és a szertettel teli kapcsolatnak minden másnál fontosabbnak kell lennie számunkra. Éppen az elkötelezettség az, ami a megkülönbözteti a szeretetet a jó viszonytól.

Az elkötelezettség - a szeretet egyik igazi próbatétele!

És most ide írok búcsúképpen egy idézetet Popper Pétertől, amit az elkötelezettségről írt:

"A fontos dolgokat nem lehet 'kicsit' csinálni. Az ember nem lehet egy kicsit terhes, egy kicsit vérbajos, egy kicsit halott. A modern kor emberének a száz százalékkal van a legtöbb baja. Az élethelyzetek, emberi kapcsolatok, feladatok teljes, maradéktalan vállalásával. Szeretünk mindenütt kiskapukat hagyni, szívesen kiegyezünk félúton. Ám kikerekedhet-e ebből hiteles élet?" Popper Péter