Az őszi rendrakásról írt bejegyzésemben, amikor "kidobáljuk" a felesleges dolgokat a környezetünkből, ígértem Nektek egy tanmasét a szükséges dolgokról. Hát íme!

" A fiatal aszkéta

Volt egyszer egy fiatal kolduló szerzetes, aki a Gangesz partján élt.  Mivel a világról lemondott aszkéta volt, csak ágyékkötő fedte a testét. Mindennap megfürdött a szent folyó habjaiban, meditált és folytatta jógagyakorlatait. Fürdés után kitette ágyékkötőjét a napra száradni. Egyik nap, miközben arra várt, hogy megszáradjon a ruhája, eltöprengett, milyen kényelmetlen ez a várakozás. "Mennyi időt nyerhetnék, ha lenne egy másik ágyékkötőm!" - gondolta.

Miközben eképpen elmélkedett, észrevette őt egy idős szent ember. Mivel olvasott a fiatal szerzetes gondolataiban, így szólt: - Kedves fiam! Ne szaporítsd fölöslegesen az anyagi szükségleteidet! Sokkal jobb elviselni a kisebb kellemetlenségeket, és inkább az önmegvalósításra tartogatni az idődet s energiádat!

- Mi baj lenne abból, ha volna egy másik ágyékkötőm is? Ez aligha zavarná meg lelki gyakorlatomat! - mondta az ifjú, és szerzett egy másik ágyékkötőt is. Másnap ismét megfürdött a szent folyóban, majd kitette a ruhadarabot a napra száradni, felöltötte a másikat,  és boldogan ment a dolgára. Amikor a következő nap ismét fürödni ment, látta, hogy egy egér kirágta az ágyékkötőjét."Mit csináljak? Hogyan védhetném meg a holmimat? - töprengett.- Megvan, tudom már! Szerzek egy macskát, az majd megvédi a ruhámat az egértől.!"

Így is lett. Most már volt macskája, aki megvédte az ágyékkötőjét az egértől. Ám amikor másnap visszatért, a macska keservesen nyávogott az éhségtől. "Most meg mit csináljak? Szeretném, ha a macska megvédene az egér kártételétől, de valahogy táplálnom is kellene őkelmét! -gondolkodott. -Tudom már! Szerzek egy tehenet, hogy tejet adjon a macskának!"

Így is lett. Most már volt második ágyékkötője, volt macskája, volt tehene is. Amikor azonban eljött a fejés ideje, nem tudta, mit csináljon, hiszen nem értett a jószágokhoz. Lehajtott fővel bánatosan a földre roskadt. Látván a fiatal aszkétát meg a tehenét, egy járókelő így szólt:

- Miért nem házasodsz meg? Majd a feleséged megfejné a tehenet!

A ifjú aszkéta megfogadta a tanácsot, és úgy is cselekedett. Volt már második ágyékkötője, volt macskája, volt tehene, s volt már asszonya is. Kis idő múltán megszületett az első gyermek is, aztán a második, majd a harmadik, így végül házat kellett vennie. Ehhez azonban munkát kellett szereznie, s hamarosan egy másikat is, hogy kellőképpen el tudja látni a családját.

Évek múltán egy nap újra arra járt az idős szent, és megkérdezte:

- Hogyan haladsz az önmegvalósításban?

- Önmegvalósítás?! - kiáltott fel a fiatalember. - Hisz annyira elfoglalt vagyok! Dolgoznom kell, gondoskodnom kell a feleségemről meg a gyermekeimről! Meg kell fejnem a tehenet, és a macskát is etetnem kell! Nincs időm az önmegvalósításra! Nincs időm, nincs időm!"

Tanulság: Ne gyüjtögessünk fölösleges holmikat, ám az indokolatlan lemondásnak sincs értelme! Annyit fogadjunk el, amennyi feltétlenül szükséges!