Az emberek lépten nyomon a boldogságot keresik, boldogok akarnak lenni, közben pedig nagyon ritkán érzik át ezt az "érzést". Vajon miért van ez? Miért nem vagyunk boldogok?
Egész gyerekkorunkban azt látjuk, azt halljuk és arra tanít (kondícionál) bennünket a környezetünk: szülők, tanárok, rokonok és ismerősök, hogy milyen feltételek mellett, miknek az elérésével leszünk boldogok. Azaz, majd ha lesz társam, családom, lesznek gyerekeim, szép otthonom, jó megélhetésem, sok pénzem, sikereim.....akkor majd boldog leszek. És bizony nem tudjuk elképzelni, hogy az általunk szabott feltételek nélkül boldogok lehetünk.
Pedig a boldogság az van, az egy állandó állapot. Körülöttünk. Nem kellenek hozzá feltételek, azokat csak mi szabjuk. Függővé tesszük a jó érzetünket, a boldogságunkat valaminek a birtoklásától, vagy bekövetkeztétől. Arra fókuszálunk, hogy mivel nem rendelkezünk.
A boldogság az van. Ahhoz nem kellenek feltételek. Csak észre kell venni, szabadnak kell lenni. Mindenkit szabadon kell engedni és magad is annak kell lenned. Neked mi erről a véleményed?
