Egy kisebb szünet után, újra itt. Még szerencsére tombol a nyár, én is kihasználom, amikor csak lehet. Most volt lehetőségem nagyon sokat foglalkozni magammal, nagyon feltöltődtem, nagyon sokat olvastam, ezt is, azt is. És persze találtam ezeket a gondolatokat a félelemről.

"A félelemnek csak akkor van hatalma, ha hatalmat adsz neki. Honnan származik a félelem hatalma? Onnan, hogy nagyobbnak látszik a valóságosnál, onnan, hogy becsap minket. Látványosan mutatja meg magát, és mi erre menekülni próbálunk, így kerülünk hatalmába.

Az ember úgy táplálja a félelemdémont, hogy mindig az elvárásainak megfelelően reagál. A félelemdémon közelít, kegyetlen, undok külsejű szörny, dühödten néz, ráncolja homlokát, megmutatja agyarait, te pedig segítségért kiáltozol és rémülten menekülsz.

Ha felismered a démont, rájössz, hogy az is csupán feltételekhez kötött körülmény, semmi több... Valójában nem létezik. Lassan rájössz, hogy a félelem is csak tudati káprázat..."

Acsán Szumedhó, a "csöndes tudás" (Csittavivéka) guruja