Bár nagyon odafigyelek arra, hogy elsősorban szépirodalmat olvassak nyáron, ez azért nem megy olyan könnyen, vonz a sok információ. Kerestem egy Popper Péter idézetet, mert szerettem volna csatolni az előző bejegyzésemhez és akkor találtam Tőle ezeket a gondolatokat a változásról, ami segíthet nekünk. Észrevehettétek, hogy nagyon sokat foglalkoztam eddig a változás szükségességével. Én hiszek benne. Én úgy érzem, hogy nekem is sokat sikerült változnom és folyamatosan változom is. De fogadjátok szeretettel ezt a részletet az Ő tollából.
"Lehet-e Változni?
Nem könnyen. Megváltozni először is azért nehéz, mert mindenki, aki veled él, körülötted van, vagy csak ismerős, azt követeli, hogy ne változz, holnap is legyél ugyanolyan, mint tegnap és ma voltál. Mert ha változol, akkor megzavarod az ő rutinjukat veled kapcsolatban, általában veszélyezteted a dolgok stabilitásába vetett bizalmat, a villágban való orientáció biztonságát. Egy ember megváltozhat? Akkor semmi sem biztos, minden megtörténhet....
...A látszat mintha azt mondaná, hogy a változást az elutasító attitűd hozza létre, az, hogy valamit nem fogadunk el magunkban, szabadulni akarunk tőle, vagy legalább is át akarjuk formálni. A lélektani valóság az, hogy minden változás eleve reménytelen, ha kiindulópontja nem az elfogadás, a belső igentmondás önmagunk teljességére. Ellentmondás ez? Persze. Termékenyítő, új utakra indító ellentmondás. A tagadás, az elutasítás csak szüntelen belső harcot hoz létre, ugyanannak az utált helyzetnek a megismétlődését, örök vereségünket és elégedetlenségünket önmagunkkal. Ugyanis a tagadás, az elutasítás nem semmisít meg semmit, csak meddő harcba hajszol az ellen, amit éppen a folytonos tagadás hizlal bennünk egyre kövérebbre....
...De az ember nem hasíthatja le énjének egy részét. Belehal. Fogadja el ezt a kettősséget. Akkor még javíthat rajta valamit." Popper Péter
Ehhez kapcsolódik A. de Mello azon gondolata, hogy ha valamit elutasítunk, valami ellen harcolunk, akkor annak energiát adunk, magunkhoz láncoljuk. Egyetlen megoldás lehet csak, hogy elutasítás helyett megértjük a dolgokat, az embereket és saját magunkat is.
Talán így sikerülhet, sőt én biztos vagyok benne, hogy sikerül megváltoztatnunk olyan bennünk lévő sémákat, szokásokat, feloldanunk olyan sérüléseket és traumákat, amelyek rombolták kapcsolatainkat és rontották jó közérzetünket, és így eséllyel javíthatjuk életünk és kapcsolataink minőségét.
