Na, ennyi komolykodás után, épp ideje lazítani egy kicsit. Az elmúlt 2 hétben nem is tettem mást, az éjszakai buszon törzsvendég voltam. 

Nagy traumák után, vagy egy időszak lazárulásával vannak az ember életében ilyen komoly időszakok, ja ha akarja. Legalábbis nekem volt.Amikor ki szeretnéd deríteni, hogy miért hibáztál, akár nem először. Ilyen lehet, mint az én esetemben is volt, egy tíz éves házasság lezárása, egy válás.

Közel egy év telt el. Sikerült felébrednem és nem utolsó sorban felnötté is válnom, mert ugye ez nem az évek számától függ. Küzdelmes és sokszor fájdalmas volt ez az út, de eljutottam valahová, amiben jobban érzem magam. Ezeknek a megpróbáltatásoknak az eredményei ezek az írások, amiket megosztok Veletek. Az út nem ért véget annyi bizonyos, de a tempó lassul. 

A nyaram a felhőtlen bulizásról fog szólni, koncertekről, táncról, hülyülésről. Szépirodalomról. Semmi komolyról. Ha esetleg lesz is komoly témában bejegyzésem, az a múlt hozadéka, nem új.

És nem utolsó sorban szeretnék köszönetet mondani gyermekeimnek, R. Judit, P. László, P.Andi, M.Anita, G.Gréta nagyon jó barátaimnak, S. Péter tanítómnak, hogy kitartottak mellettem, sokat segítettek ebben az időszakban és feltétel nélkül tudtak szeretni! És mindenkinek, aki elviselt, szeretett és nem szeretett.

Élni jó! Élni tudni kell! Mindig! Megyek is! Szép nyarat! Puszi!!!